A BruxInfo szakértőinek immáron sokadik szakpolitikai benchmark-elemzése ismét azt az eredményt hozta, hogy nem léteznek egyértelműen „etalonországok” az Európai Unióban, és ez különösen igaz lehet a környezetvédelemmel kapcsolatos eredmények és tennivalók vizsgálatának összegzésekor. Éppen a legfejlettebb európai országokban jelentkezik a legtöbb probléma a városok fenntarhatóságával kapcsolatban, hiszen az állampolgárok négyötöde városban vagy annak vonzáskörzetében él. Az ő életminőségűket nagyban befolyásolja a környezet, amelyben mindennapjaikat töltik. Az európai városoknak jelenleg egy sor környezetvédelmi kihívással kell megbirkózniuk: ezek közé tartozik a rossz levegő, az üvegházhatású gázok kibocsátása, a zsúfoltság, a nagy forgalom, a város formátlan, szabad növekedése, a hulladék és a szennyvíz kezelése. A tanulmány említést tesz az EP-képviselők által 2006-ban elfogadott városi környezetről szóló jelentésről, amely arra ösztönzi a nagyvárosokat (a 27 tagú EU nagyjából 500 legnagyobb városa), hogy készítsenek tervet a városi környezet kezelésére. Az EP-jelentés azt is sürgeti, hogy jusson uniós pénz az energiatakarékosságra, a lakóépületek felújítására és a városi infrastruktúra, így például a távfűtés korszerűsítésére, sürgetik továbbá a zöldterületek arányának növelését, a barnamezős beruházások támogatását a zöldmezős beruházásokkal szemben. A BruxInfo statisztikai összefoglalója ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a magyar városokban a zöldterületek aránya az európai átlagot meghaladó mértékű.
A tanulmány kiemelten foglalkozik a hulladékkezelés témakörével. Több indikátor alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy az új tagországok előnyösebb helyzetben lehetnek a nyugati tagországokkal szemben, hiszen nagyságrendekkel kevesebb városi szemetet termelnek évente. A képlet egyértelmű, minél fejlettebb egy tagország gazdasága és minél inkább megvalósul területén a „fogyasztói társadalom”, annál több szemetet termelnek. Az egy főre jutó szemét mennyisége Dániában, Németországban, Ausztriában és Nagy-Britanniában több mint duplája az EU-célkitűzésnek (ami 300kg per/év/fő). Ugyanezen országok azonban a szemét mennyiségének több mint felét szelektíven dolgozzák fel. Az EU-célkitűzést teljesíteni tudó kelet-közép-európai országokban viszont nagyrészt a hagyományos hulladéklerakó-telepeken történik az „ártalmatlanítás”. Magyarország az új tagállamok között az egyik legszemetesebb országnak tekinthető, az EU-átlagnak megfelelő mennyiség jellemzi (470kg/év/fő), míg a szelektív feldolgozás mindössze a hulladék 1/3-át érinti.
A tanulmány harmadik része az ökotermesztést és biotermékek piacát vizsgálta az európai országokban. Összegzésképp elmondható, hogy egyes környezetvédelmi megfontolások, a növekvő vásárlói tudatosság, valamint az elmúlt időszakban több európai országban napvilágra került élelmiszerbotrányok is szerepet játszhatnak a biopiac növekedésében. A dinamikus fejlődés (évi 20-30%) az Európai Bizottságot és a nemzeti hatóságokat arra ösztönzi, hogy a korábbiaknál jobban odafigyeljenek a termelőkre és a termékeikre. A Bizottság által ajánlott szabályozások azonban tovább drágíthatják a termékeket, miközben a tagállamok pedig a génmanipulált termékek jövőjét nem tudják egymás között tisztázni megnyugtató módon. Az ökotermesztésbe bevont mezőgazdasági területek nagyságának vizsgálatakor egyértelmű leszakadás figyelhető meg az új tagállamok részéről. Kizárólag Csehország haladja az EU-átlagot az újak között, míg a legtöbb kelet-európai országban az 1 százalékot sem éri el a biotermelésre elkülönített mezőgazdasági területek aránya. A társadalmi jólét legmagasabb szintjével rendelkező európai országokban (a skandináv államok és Ausztria) a legmagasabb az ökotermékek aránya.
Összefoglalva, a BruxInfo Európai Elemző Iroda tanulmánya több indikátor mentén összehasonlítja az európai országokat a környezetvédelemben elért eredményeik, környezettudatosságuk alapján. Mindezek mellett minden esetben említi azokat az új célkitűzéseket és szakpolitikai fejleményeket, amelyek az Európai Bizottságban, Parlamentben és a Tanács körül napirenden vannak napjainkban. A tanulmány megállapítja, hogy a környezetvédelem minden korábbinál nagyobb jelentőséggel bír az EU-n belül, gondoljunk csak a márciusban megrendezett klímaváltozással kapcsolatos energia-csúcstalálkozóra, de hasonló elszántságot mutat a napokban bemutatott Zöld Könyv is, amely a környezetvédelmi és energiapolitikai célok piaci alapon (vagyis gazdasági és adóeszközökkel) történő előmozdításáról kíván uniós szintű vitát generálni.
